Hollandiában voltam, többek között. Lassan magamhoz is térek és megnézem a híreket, ezzel pedig folytatódik a dolog. Aztán nekiállok egy kicsit marketingelni az oldalt. Most viszont Amszterdam kapcsán igen röviden írok egy kis összegzést a drogpolitikáról (voltaképpen inkább a marihuánáról) és a kerékpározásról.

BICIKLI:
A bicikli elég régóta közlekedési eszköz, de az utóbbi században egyre inkább modernizálják; így jutottunk el a piacra menő falusi nagyi parasztkergetőjétől a félmilliós, főleg japán-német gyártású speckó kerékpárhoz.
A benzin nagyon drága, használata környezetszennyező, kereskedelme pedig egy sor nemzetközi konfliktus forrása. Az egyre népesebb városokban egyre kevésbé éri meg autózni, mert csúcsidőben lépésben haladunk, ezenkívül nem látszanak a csillagok a szmogtól. Ezzel szemben a kerékpár környezetkímélő, városban gyakran gyorsabb mint az autó, és ezenkívül sport. Ráadásul megkíméljük magunkat a forgalmi dugótól vagy a BKV-s tömegizzasztástól, és kifejezetten pihentető is.
Keletről Nyugatra haladva egyre inkább jelen vannak a kerékpárosok. Mint hallottam, Indiában az autópályán a bringás mellé lassít a kocsi és bottal ütik a hátát, poénból. Nem hiszem hogy ez lenne a helyi szokás, de azért sokkolónak sokkoló.
Amszterdamban a lakosság 80%-ának van kerékpárja. Mindenhová vezet külön bicikliút, saját lámpákkal, és zebra vezet át rajta a gyalogosok számára. Autó nem sok van, mert nem éri meg, lassú, és az országutak elkerülik a városokat. Akárhová nézünk, kerékpárosokat és leláncolt bringákat látunk, a pályaudvarnál pedig 3 emeletes, több ezer férőhelyes bicikliparkoló. Az autósok annyira vigyáznak a bringásokra, hogy akár hullarészegen is lehetne biciklizni az úton. Mint később megtudtam, ebbe az is belejátszik, hogy autó-bicikli ütközésnél automatikusan az autós a hibás.
Nálunk nem abszolút szar a helyzet, de nincs túl messze tőle. Rendes bicikliút alig van, és az autók simán ráállnak, néha még egy kukakonténer vagy kődarab is rákerül a közepére. Az Andrássy úti bicikliút a parkoló kocsik és a járda közt van, vagyis ha normális tempóban tekerünk, az egyik autóból kiszálló utas (aki nem tud visszapillantóból hátranézni) által kinyitott ajtó gond nélkül leszeli a lábunkat combtól. Ha inkább az utón mennek, ránkdudálnak, szidják a családot, és megvan az a "feeling" hogy bármikor hátbatrafálnak.
Pozitívum, hogy erre többen is rájöttek, és pár éve megalakult itthon is a Critical Mass kerékpárosfelvonulás, ami az utóbbi évben egyre erősebb civil szervezetté növi ki magát, nyomást gyakorol a pártokra, felhívja a figyelmet a problémára és jogi védelmet is nyújt. Szóval van remény, de messze még a Hollandia-szint.

KÖNNYŰDROGPOLITIKA:

A különféle drogok az emberiség hajnala óta velünk vannak, ilyen a dohány, az alkohol, a marihuána, a koffein, az ópium stb. Hogy melyiket illetjük az "élvezeti cikk" jelzővel és melyiket a hidegrázós "kábítószer"-rel, az társadalomtörténeti és kulturális kérdés. Nem tudok és nem akarok most minden droggal foglalkozni, elég a marihuána.
Afrikában, Indiában, Közel-Keleten évezredek óta fogyasztják. Európában az éghajlat kevésbé kedvezett neki, így itt ennek nem alakult ki a hagyománya, inkább a gabonatermesztésből adódó alkoholfogyasztásnak. Némileg hasonló a kettő: mindkettő lehet társas vagy egyedüli, de mindenképpen kikapcsolódás, ellazulás. Nagyon egyszerűen fogalmazva, az alkohol leszedál és ellazít (ezen azt kell érteni hogy minél többet iszik valaki, annál kevésbé foglalkoztatják a társas szabályok, és így jut el oda hogy a platzra okád és üvöltözik), a marihuána pedig némileg ellazít és kissé megváltoztatja az asszociálást, valamint megerősíti az érzékszerveket. Ezért van az, hogy a szokásos gondolkodásmódunktól eltérő gondolkodással olyan dolgokra ébredhetünk rá, amire amúgy nehezen, valamint az sem véletlen, hogy a jazz születése New Orleans-ban együtt járt a marihuána elterjedésével, mert a zene így élvezhetőbb tud lenni, és jobban rá tudunk érezni.
A XX. század első felében az USA-ban elterjedt és legális, sőt adóztatott volt a marihuána. Ám egy szenátort aggasztani kezdett, hogy a mexikói munkások ellepik az országot, és mivel ezek sokat szívtak, a szenátor összefüggést akart erőltetni a marihuána és a naplopó mexikói között. Eleinte nehezen ment, de egy CIA propagandafilmmel már sikerült megváltoztatni az ország véleményét. Ennek neve Reefer Madness (kb. "füvescigi őrület"), és vígjáték mai szemmel, ha nem gondolunk bele a hatásába. Itt láthatjuk, hogy egyetlen slukk marihuána elmebeteg röhögéshez, nők megerőszakolásához és gyilkoláshoz vezet. A film hatására a nép bepánikolt, és egyre többen ragaszkodtak a biztonsághoz, mire fel az államok egymás után tiltották be. Az első lépés az volt, hogy csak állami oklevéllel volt legalis a kereskedelme, ilyen oklevelet viszont nem állítottak ki. Ahogy felnőtt az a generáció, melyet szüleik úgy neveltek, hogy a marihuána halálos drog, egyre inkább visszafordíthatatlanná vált a helyzet. A csúcspont az volt, mikor egy, a vietnámi háborúból visszatérő katonát letartóztattak füves cigaretta miatt és húsz évre lesittelték. [A továbbiakban elnézést, de most nem járok utána a dátumoknak és neveknek, de aki akar, tegye, vagy majd ugyanezt javítom később.]
Köznyomásra később egy amerikai elnök legalizálni akart, de egyik emberét kokainfogyasztásért lekapcsolták, így nem vállalta a lépést, nehogy azt mondják, saját érdekében teszi. Utána következő elnök (ha jól emlékszem, Nixon) pedig kikért egy kutatói véleményt a drogról. Meg is kapta, és ebben az állt, hogy gyakorlatilag ártalmatlan szer. Nem olvasta el a jelentést, hanem az asztalán hagyta, viszont betiltotta a marihuánával való bármilyen kísérletezést és kutatást, ezzel a kör bezárult.
A 70-es évekbeli New York-i egyezménytől kedzve pedig hasonló drogpolitikát folytat a világ, Európa pedig sokszor az amerikaiakat is túlszárnyalja a korlátoltságban és agresszivitásban. Afrika némely országában is amerikai nyomásra betiltották a termesztését: olyan országokban, ahol ez volt a fő megélhetési forrása a népességnek. Dél-Kelet Ázsiában pedig 20 év börtönre ítéltek egy drogcsempészt, miután a halálos ítéletet megúszta.
Most már röviden a befejezés, egy összehasonlítás. Nálunk nemrégig börtön járt egy darab füves cigiért, árulásért tíz év. Ma már "csak" az van, hogy fél évig kell járni egy elterelő tanfolyamra (ami olyasmi lehet, mintha fél éven át hallgathatnánk, hogyan tesz pszichopatává a napi egy korsó sör), és ha másodszorra kapnak el, az börtön. Vagyis arról van szó, hogy az állam elvágja a normális életünket, mert a társadalom paranoiás és büntetni akar, valami olyasmiért, aminek igazságát már nem is merik megkérdőjelezni.
Hollandiában a családapa besétál a coffeeshop-ba és bő választékból megveszi a füves cigit amit otthon a kandalló mellett elszív a feleségével, vagy kinn a parkban munka után. Ott sem legális (nemzetközi nyomásra), de teljesen megtűrt. Ugyanígy a prostitúció. Kemény drog nem legális, de tudják hogy van és lesz, ezért be lehet vinni a vásárolt kokaint megnézetni, hogy nincs-e benne mérgező anyag. A bűnözés nem magas, a társadalom higgadt és toleráns.
Bármilyen irányba fordulhat a kocka. Egyre több civil szervezet tüntet a marihuána kriminalizálása ellen, nálunk a Kendermag, USA-ban a Norml. Lehet, hogy pár évtized múlva itthon is boltban lehet kapni a füvet, de az is lehet, hogy ugyanennyi idő múlva 20 évnyi börtön jár érte, ami voltaképpen halálos büntetés azért, mert nem a társadalmilag elfogadott szerrel éltünk.
Remélem senkit sem irritált ez a kis történet. Ha igen, nem kell vele foglalkozni, nyugodtan megtarthatjuk saját véleményünket és tartózkodhatunk bármitől ami annak ellentmond.

ui. Még valami: pár éve a Kendermag tüntetésen kivörösödött arcú, üvöltő és teli tüdőből zenezavaró sípokat fújó, záptojással dobáló és "nesztek nektek kender" feliratú akasztófát tartó ellentüntető tömegben láttam meg életemben először, milyen is a társadalmi korlátoltság, butaság és lincselő indulat emberi arca. Elég lehangoló volt tudni, hogy annyira vagyunk civilizáltak, hogy a XXI. században még mindig tart a boszorkányüldözés.